Egy olyan korszakban, amelyet a mediális közvetítettség nyomasztó túlsúlya jellemez, amelyben a legkülönfélébb társadalmi színtereken (az otthon privát tereiben éppúgy, mint a közterek nyilvános világában) a mediális technológiák valóságos inváziója zajlik, létrejön valamifajta „vágy”, „érdeklődés” a mindennapi élet jelenségszférája, a „realitás” iránt.

Mivel magyarázható, milyen okokra vezethető vissza, milyen következményekkel jár ez a folyamat? Mondhatjuk-e azt, hogy a mediális közvetítettség mind teljesebbé válása szinte automatikusan kiváltja a mindennapi élet szférája, az ott domináns közvetlen kommunikációs formák iránti érdeklődést?

Jelen tanulmánykötet ezekre a kérdésekre – elsősorban a kommunikáció- és médiatudomány nézőpontjából kiindulva – próbál választ keresni.