A kötet a hazai színpadi táncművészképzés 1833 és 1958 közötti intézménytörténetét tekinti át. A kezdő időpont a táncos képzés állami szerepvállalásának első eseményéhez, a Magyar Tudományos Akadémia színházi pályázatához köthető. A záró dátum nem általános cezúra, de a bemutatott intézmények történetében azonosítható szakaszhatár.

A szerző a témát elsősorban tánctörténeti, illetve nevelésszociológiai alapállásból közelítette meg. Azt vizsgálta, hogy a 19. század első harmadától az állam milyen lépéseket tett a táncos képzés állami intézményrendszerének kiépítésére, s ehhez milyen társadalmi és politikai tényezők szolgáltatták a körülményeket. A könyv a táncos képzés eddig főleg személyes emlékeken alapuló történeti önreflexiója mellett, illetve helyett primer források alapján szolgál új információkkal a művészeti ág fejlődéstörténetéről.