Jelen kötetünk – amely a tavaly indult Kultúra – Irodalom című könyvsorozat harmadik darabja – a magyar líratörténeti hagyomány késő- és posztmodern poétikái közti párbeszéd lehetőségeit vizsgálja.
A későmodern versnyelvi tradíció (József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Rab Zsuzsa) új szempontú megközelítésein túl foglalkozik annak különféle formációkban való, posztmodern továbbélésével; az át- és újraírással (Borbély Szilárd), a szövegközi és szövegbelső emlékezet formáival (Tóth Krisztina), a nyelv-, műfaj- és referenciajáték alakzataival (Kányádi Sándor, Parti Nagy Lajos, Géczi János, Schein Gábor, Kiss Judit Ágnes, Krusovszky Dénes), a műfordítás elméleti és gyakorlati kérdéseivel (az Alice in Wonderland kapcsán), a szakralitás témájának versbe emelésével (Dobozi Eszter, Lackfi János, Borbély Szilárd, Kemény István), illetve a nyelviség határait meghaladó tapasztalatok poetizálódásának lehetőségeivel (Ladik Katalin, Németh Zoltán).