Mi történik, ha egy európai gondolkodó csak a glóbusz túlsó felén, Japánban talál utat magának (ideig-óráig) egy sűrű történelmi kor lélekvesztőjében? Karl Löwith (1897–1973) a nyugati civilizáció hajótöröttjeként, de a görög–zsidó–keresztény hagyomány birtokában érkezett a szigetországba 1936-ban. Történelemfilozófusra valló szenvtelenség, mégis megütköztető találkozás az idegen kultúrával; a zsákutcába jutott nyugati gondolkodás és nihilizmus bírálata, de új gondolati távlatokat nyitó töprengés a zen buddhizmusról és a Semmiről – ezek voltak Löwith és a Távol-Kelet találkozásának szellemi feltételei.

„Ahhoz, hogy megpillantsuk még az abszolútként tételezett történelem történeti relativitását is, és ezzel új perspektívára tegyünk szert a világtörténelem »értelmének« kérdését illetően, egyszer szükséges és üdvös elidegenednünk európaiságunktól, hogy máshol ismerjük fel önmagunkat korlátozott sajátszerűségünkben. A Kelet megtapasztalása lehetőséget kínál erre.”