Az 1990 előtti magyar nyelvtudomány egyik adóssága volt, hogy nemigen foglalkozott Trianon nyelvi következményeivel. A rendszerváltás után A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című kutatás keretében határon túli és magyarországi nyelvészek elkészítették a környező országok kisebbségi magyar nyelvhasználatának szociolingvisztikai elemzését Trianontól az 1990-es évek közepéig. A kutatók azonos szerkezetben tárgyalták a kisebbségi magyarok földrajzi és demográfiai jellemzőit, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetét, a nyelvekhez fűződő attitűdöket és a nyelvi konfliktusokat, a nyelvi törvényeket, a magyar nyelv szerepét az oktatásban, a közigazgatásban és a tömegtájékoztatásban. A szigorúan nyelvészeti részek a kétnyelvűség hatásait írták le, vagyis a magyarországi magyarok és a határon túliak közti nyelvi azonosságokat és különbségeket elemezték. Ebből a kutatásból a horvátországi magyarok a délszláv (honvédő) háború miatt kimaradtak. A hiányt 2013 őszén kezdtük pótolni, s a kárpátaljai (1998), vajdasági (1999), szlovákiai (2000) és az összevont ausztriai és szlovéniai (2012) monográfiák után most megjelenik A magyar nyelv Horvátországban is, magyarországi és horvátországi nyelvészek, valamint eszéki, zágrábi és pécsi egyetemi hallgatók munkájaként.