A bírói jogalkalmazás vizsgálata a jogelmélet számára két szempontból kiemelkedő jelentőségű. Egyrészt a jogalkalmazás eredménye, vagyis a döntés az ún. „mi a jog” kérdésfeltevéshez, tehát a jogfogalom speciális olvasatához csatlakozik (a jog fogalmára ugyanis konkrét esetre nézve szolgáltat választ, amely szoros kapcsolatban áll az általános jogfogalommal), másrészt pedig a jogalkalmazási tevékenység kiválóan demonstrálja a jog természetének alapproblémáját, az általános (szabály) és az egyedi (maga az eset) közötti örök konfliktust.

Az ún. könnyű eset – nehéz eset megkülönböztetés pontosan e kérdésekkel van összefüggésben. Az esetprobléma a jogtudomány és a praxis örök feladványa, amely sok vitát generált már, és a jövő jogászai is egészen biztosan figyelmet szentelnek neki. A könyv célja egyrészt az, hogy az esetprobléma komplex, jogelméleti szempontú magyarázatát nyújtsa, a másik törekvés pedig az, hogy a szerző saját ún. nehézeset-tipológiát és -magyarázatot fogalmazzon meg.

A jog természetével való összefüggés árnyalja azt is, hogy e sajátos esetelmélet a nehézségnek három alapvető forrásáról értekezik: a jog megállapításával kapcsolatban felmerülő nehézségek, a ténymegállapítási folyamatban keletkező nehézségek, s az erkölcsi nehézség. A nehézség ezen forrásai az angolszász és a kontinentális esetolvasatok közös nevezőjeként is értékelhetők, s általuk jól árnyalhatók a nevezett két jogi kultúra jogalkalmazási problémáinak összefüggései.