A szerző, a leideni egyetem történészprofesszora, több kiváló biográfia szerzője Huizingát, az írót, a stilisztát mutatja be (végül is 1939-ben csak egy hajszálon múlt, hogy nem Huizinga kapta az irodalmi Nobel-díjat!). Otterspeer azt igyekszik megmutatni, hogy milyen irodalmi eszközökkel alkotta meg a történész a maga történelemképét. Könyve azért jelent nagy élményt, mert Otterspeer képes meggyőzni az olvasót arról, hogy Huizingát magáért Huizingáért érdemes igazán olvasni – ahogy Huizinga meggyőződése az volt, hogy a történelmet magáért a történelem adta közvetlen, szinte már érzéki élményért szabad csak tanulmányozni.