E kötet tanulmányai főként olyan 18–19. századi matematikusok, fizikusok és csillagászok munkásságát és szövegeit állítják középpontba, akik más diszciplináris és kulturális területek jelenségeire, illetve a korabeli filozófia problémáira is reflektáltak. A newtoni mechanika, a karteziánus vagy a kanti filozófia – a maitól még jelentősen eltérő diszciplináris határok következtében – jellemzően nem külsőleges viszonyítási pontot jelentettek a kor természettudósai számára, hanem maguknak a természettudományos kérdésfelvetéseknek a részét képezték. A kötet egyik érdekes tanulsága, hogy mindez a kor néhány magyar természettudósának és írójának – korábban ebből az aspektusból alig elemzett – munkáiban is megfigyelhető. A tanulmányok tehát a szóban forgó területek – a legutóbbi két évtized nemzetközi tudománytörténeti kutatásainak eredményeit is integráló – kultúrtörténetét kívánják bemutatni, ezzel tisztelegve a 100 éve született Simonyi Károly professzor emléke előtt.