Vitkovics Mihály (1778–1829) korának neves szerb származású ügyvédje, magyar költő, valamint a magyar és szerb irodalomtörténet kiemelkedő személyisége volt. Magyar nyelven verseket, tanulmányokat – különösen a szerbek szokásairól, életmódjáról – valamint színdarabokat írt, és magyar nyelvű műveket fordított szerbre.

Rendszeres levelezésben állt Kazinczy Ferenccel, a magyar nyelvújítás vezérével, illetve Horvát Istvánnal és Szemere Pállal, akikkel megalapította Kazinczy „Pesti Triászát”, amelynek célja Kazinczy törekvéseinek támogatása volt. Kazinczy hozzá írt episztolája volt a nyelvújítási küzdelmek kiindulópontja. Valamint egyike volt a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagjainak.

Nagy hangsúlyt helyezett könyvek vásárlására, a kortárs irodalom és a természettudományok megismerésére. A hagyatéki listát kiegészítő rekonstruált könyvjegyzék – amellyel az olvasó és a kutató nyomtatásban ebben a könyvben találkozhat először – és a mutatók feltárják az 1077 tételből álló Vitkovics-könyvtárat. Ez nemcsak a tételek száma miatt különlegesen érdekes a magyar polgári könyvtárak történetében, hanem a speciális soknyelvűségéből adódó sokszínűségért is. Vitkovics beszélt magyarul, szerbül, németül, latinul, olvasott ó- és újgörögül, oroszul, franciául és olaszul.