Információs Társadalom 2016/3. Gondolat Kiadó
Egy pillanat...
GONDOLAT KIADÓ

Információs Társadalom 2016/3.



TANULMÁNYOK

Z. Karvalics László
Okos városok: a dekonstrukciótól a hiperkonstrukcióig
Az okos város (smart city) elképesztően expanzív fogalommá lett, a jelentések szigorú rendjére épülő tudománynak pedig határozott viszonyt kell kialakítani a saját módszertani fundamentumainak egy részét cseppfolyósítani kezdő közbeszédhez. Egy jól irányzott dekonstrukciós erőfeszítés megnyithatja az utat ahhoz, hogy újra egyesíteni lehessen a különböző fogalomhasználati regisztereket. Ehhez a tanulmány elsőként rendszerezi, milyen kritikai mozzanatokat azonosított eddig a szakirodalom. Jelesül: centralizáció-pártiság, technológiai determinizmus, univerzalizmus, nagyváros-központúság, üzlet-vezéreltség. Az okos várossal foglalkozó szakmaitudományos háttérmunka egyoldalúsága, az okos város programok egyenlőtlenségfokozó hatása, a polgárok ellenőrzésének magasabb szintje, a sebezhetőség növekedése, az automatikusan adaptált megoldások miatt csökkenő lakossági aktivitás. A hiperkonstrukció újrarendezi az okos város irodalomban használt tipikus attributumokat, ám ezeket a ’jó város’ elvárt jellegzetességeként (rekvizitumaként) normatívan kezeli, és rendezi tíz csoportba: Alkalmazkodó/öngyógyító/érző/válaszképes, Fenntartható/zöld/öko/permakulturális, Egészséges, Biztonságos, Kreatív/innovatív, Együttműködő/részvételen alapuló, Inkluzív/egyenlő/igazságos, Nyílt/átlátható, Multikulturális/kevert, Összekötött/Hálózatba kapcsolt.

Csaba Ders
Egy okos Pécs felé
Miközben az okos város közpolitikai szinten az európai unióban és hazánkban is önálló területként megjelent, a hazai urbanisztika elméleti diskurzusai és a településtervezési eszközrendszere erről még nem vett tudomást. Pedig egy ágazatinak kezelt eszközzel nem tudunk az információs kor városának rendszerszerű kihívására reagálni. Ez a tanulmány egyszerre szeretné ezért provokálni a településtervezés elméletet és az okos város tervezési gyakorlatát azzal, hogy Pécs esetében igyekszik végiggondolni, hogy milyen is lehetne egy okos Pécs stratégia.

Gere László – Czirják Ráhel
Erősítik-e a társadalmi kirekesztést a smart cityk?
A fejlesztéspolitikában ma a „smart” címkével minden vonzóbb, eladhatóbb, a kifejezés sokszor a ’környezetbarát’ vagy ’fenntartható’ szinonimájaként is használatos A városfejlesztésben az utóbbi idők egyik legfelkapottabb paradigmája, globális szintű versengést indítva mind a városok, mind az érdekelt vállalatok között a kölcsönösen hasznosnak vélt előnyök reményében. A szerzők egyrészt annak jártak utána, miért éppen most virágzott fel a smart city mint fejlesztési paradigma, és milyen tényezők indukálták gyors előretörését. Másrészt a nemzetközi példák bemutatásán keresztül arra a kérdésre keresik a választ, milyen társadalmi hatásokkal járnak ezek a fejlesztések, milyen kihívásokkal kell szembenézni a smart city fejlesztések kapcsán, és vajon a jövőben a fejlesztési szereplők képesek lesznek-e tanulni hibáikból, és tudatosan tervezni a hatások összességével.

Molnár Szilárd
Az okos város fejlesztésekhez kapcsolódó közösségi informatikai eszközök: társadalmi szoftver, online participáció, crowdsourcing
A politikai, döntéshozatali rendszerek a második ipari forradalom hatásainak kezelésével párhuzamosan alakultak ki napjainkra, amelyek fő jellegzetessége egy lineáris top-down működés. A jelenlegi politikai, demokratikus intézményrendszeri keretek nem képesek az ökológiai technológiák által kiváltott hatások kezelésére. Ezek a hiányosságok, deficitek előbb-utóbb visszaütnek, így az első és a második ipari forradalom hatásait kiválóan kezelni képes kormányzati gyakorlatok, demokrácia modellek egyre kevésbé fenntarthatók. Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy az e-demokrácia eszközök, a széles értelembe vett participáció digitális lehetőségei, a deliberatív demokrácia gyakorlati eszközei még mindig nem terjedtek el, azokkal sem az állam, a közigazgatás, sem az okos város fejlesztések nem élnek a lehetőségeknek megfelelő mértékben.

Gáspár Mátyás
Csipkerózsika, ébredj! – avagy új kihívások előtt a közösségi hozzáférés
A cikk egy sajátosan magyar közösségi hozzáférési rendszer – a teleházak – fejlődésének hullámzó – egy korai időszakban rendkívül jelentős hazai és nemzetközi kihatású – magyarországi történetét és akkori sikerének „titkát” dolgozza fel. Bemutatja az egyszer már elszalasztott, vagy kevésbé kategorikusan az eddig kellően ki nem használt esélyt. Állítása – amit bizonyítani igyekszik – az, hogy a digitális transzformációban ennek az intézményrendszernek újra feladata van, de most a tét sokkal nagyobb. Alapkérdése, hogy vajon visszatérhet-e egy régi-új kerékvágásba a máig élő helyi társadalomba és gazdaságba ágyazott intézményrendszer, s ha igen, akkor milyen szerepben, s mitől függ az, hogy ez megtörténhessen. Az egyik legfontosabb garancia a teleházak közösségi jellege, ami összhangban áll a modern társadalom és gazdaság közösségi önszerveződési trendjével, ami a digitális jövő befogadási képességének is egyik meghatározó tényezője. A teleházak és hálózatuk újjászületésének jelei jól látszanak és egyértelműek, országos mozgalom és program alapjai lehetnek, aminek kibontakozó keretei új esélyt adnak, immár a digitális transzformáció legszélesebb körű megvalósításának hatékony támogatására.

Entz Géza
Az épített örökség hozzáférhetővé tétele és a műemléki topográfia
A tanulmány amellett érvel, hogy eredményes város- és településfejlesztés, csak úgy képzelhető el, ha azt a mai szükségletek felmérésén túl az épített és természeti környezet komplex ismeretére alapozzák. A legtöbb nyugat-európai országban a hosszú távú és folyamatos műemléki topográfiai kutatómunka biztosítja az ehhez szükséges tudás és ismeretek szilárd alapját. A magyar műemlékvédelem másfél százados története során szintén voltak figyelemre méltó erőfeszítések annak érdekében, hogy az ország műemlékeinek, illetve tágabban műemléki értékeinek korszerű és többé-kevésbé naprakész kataszterét megalkossák, de ezzel a szükséges szakmai mélységben sohasem sikerült a teljes ország teljes területét lefedni és az 1950 és az 1980-as évek vége közötti periódustól eltekintve, a vállalkozás mindig csak részlegesen, gyakori megszakításokkal és hosszú szünetekkel valósulhatott meg. Az 1990-ben bekövetkezett politikai rendszerváltozás után minden szakmai érv amellett szólt, hogy újrainduljon a magyarországi műemléki értékállomány rendszerelvű számbavétele. A magyar épített örökség jellegzetességei alapján a topográfiai számbavétel szempontjából szóba jövő objektumok száma jelenleg 300.000-re becsülhető. Ezt a célt szem előtt tartva a tanulmány tömör, átfogó képet ad Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország és érintőlegesen Anglia példáján a műemléki inventarizáció, illetve topográfia európai, elsősorban kontinentális fejlődéséről, aláhúzva a műemléki topográfia és a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kihívásai közti szoros összefüggést és a társadalmi háttér jelentőségét.

Rab Judit – Szemerey Samu
Az Okos Város Fejlesztési Modellről
Magyarországon kormányzati szándék, hogy az okos város fejlesztések szakmai megalapozása és rendszerbe foglalása központi koordináció mentén, a vonatkozó európai irányelvek figyelembevételével, a települések gazdasági hatékonyságának növelésére és fenntarthatóbbá, élhetőbbé tételére fókuszálva történjen. A Lechner Tudásközpont építésügyi, települési és térségi tervezési-fejlesztési szakmai háttérintézményként kapta meg a Tudásplatform létrehozásához szükséges kormányzati felhatalmazást. Az elmúlt másfél évben több megalapozó szakmai dokumentum is készült – Smart City Tudásplatform Metodikai javaslat, Településértékelés és monitoring Módszertani javaslat, Smart City Példatár, Okos Város Fejlesztési Modell Tervezési útmutató –, amelyek a fejlesztések tágabb hazai és európai keretrendszerét, jó gyakorlatait ismertetik, valamint egy új stratégiai tervezési módszertan bevezetését készítik elő.

Kun László
Városfejlesztés és okos városok a mutatószámok tükrében
Az okos város témakör és az okos város fejlesztések szerepének növekedésével egyre nagyobb szükség van a mérhetőséget és végrehajthatóságot biztosító, megfelelő indikátorok kidolgozására. Az indikátorok nélkül a projektek teljesítményének mérése nem hajtható végre, ezért egyre több olyan módszertant készítenek el stratégiai vagy döntéshozói szinten, amelyek széles körben, akár globális méretekben is alkalmazhatóak, függetlenül az értékelt város, projekt földrajzi elhelyezkedésétől, jellegéről, típusától, adottságaitól. A cikkben áttekintésre kerül több, jelenleg használt, felső szintű indikátorrendszer, amelyek fő elemeinek, tartalmának elemzése szerepel. Az indikátorrendszerek tartalmának bemutatása után következtetések olvashatóak alkalmazhatóságukról, gyakorlati bevezethetőségükről és a cikk javasolja olyan teljes körű mutatószám módszertan kidolgozását, amelyből bármely város kiválaszthatja a számára releváns lehetőségeket.

MŰHELY
Egy nyílt platformú, önszabályozó, városüzemeltetési modell, avagy létrejöhet-e gépi és humán technológia szimbiózisa az energiagazdálkodásban?

KONFERENCIABESZÁMOLÓ
Csótó Mihály
Beszámoló a „még50év” konferenciáról – várostervezés az információs korban
Szervezetfejlesztés az okos városban – SmartImpact projekttalálkozó Miskolcon

English summaries of the papers



Szerző:
Cím: Információs Társadalom 2016/3.
Információk: kartonált, 189 oldal
ISBN: ISSN 1587 8694
Kiadás éve: 2016
Ár: 950 Ft
Kedvezményes ár: 665 Ft