Jelen kötet a negyvenéves videojáték közel tízéves elméleti és kritikai vitáiról, álláspontjairól és koncepcióiról nyújt áttekintést. Kritikus módon kezeli a videojátékról folyó beszéd elméleti, kritikai és fejlesztői koncepcióit, mivel a fogalmi változékonyságot, az iteratív jelleget tekinti a kifejezésforma legfontosabb sajátosságának.

Kerüli továbbá az olyan elvont és sokat tárgyalt fogalmakat, mint az interakció vagy az immerzió, és a játékdesignhoz közelebbi megfelelőiket, a játék sürgetése, a játékérzés és az ágencia fogalmát használja.

Az utóbbi fogalmak haszna elsősorban az, hogy kevéssé kötöttek a videojáték-elméletet uraló „játék vagy narratíva?” kérdése által, miközben érvényes és új válaszokkal szolgálnak az elméleti szempontból elcsépelt kérdésre.