A könyv kritikai alapvetésű és a média-hírvilágban tapasztalható negatív szimptómákat elemzi progresszív szempontból. Miként lehetséges az, hogy amikor a specializáció, a tudás korát éljük, az újságírók döntő többsége nem szakképzett, minimális a nyelvismerete, nem végez feltáró munkát, hanem az információadók igényei szerint továbbítja a megkapott híreket? Miért szenzációfókuszált, felületes, miért nem háttérelemző és feltáró a média nyilvánosságot szolgáló funkciója? Miért hagy eseményeket a feledésbe s rohan a következő szenzáció után, megoldatlanul és felderítetlenül hagyva a múltat? Miért válik bulvárrá és reklámmá a hír, s miért nem a demokrácia kritikai szolgálója?