Magyarországon a XIX. század közepén a középkori jogfejlődés részeként továbbélt hiteles helyek, vármegyei és városi jegyzők már nem elégítették ki a polgári kor gazdasági viszonyainak megfelelő közhitelességi igényeket. A közhitelesség iránti igény polgári kornak megfelelő megoldása a közjegyzői intézmény bevezetését igényelte.

A királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikket az Országgyűlés mindkét házában 1874. november 30-án hirdették ki. A törvénycikk a közjegyzői székhelyek számának megállapítását, valamint a közjegyzői díjszabás meghatározását igazságügyi miniszteri hatáskörbe utalta, így az intézmény tényleges létrehozatalára és az első közjegyzők kinevezésére csak 1875. augusztus 1-jével kerülhetett sor. A királyi közjegyzőséggel, valamint a közjegyzőséget megelőző magyar közhitelességi szervekkel kapcsolatban már jelentek meg művek, azonban a magyar királyi közjegyzőségre vonatkozó átfogó tudományos munka csak most készült el.